FRANCIAORSZÁG

November 3.

Hétfő

Huuu.. Ez a nap! Ma volt az iskolánkban gólyanap,és már tegnap kiadták,hogy a mi osztályunknak zoknit kell felvennie szandállal,kukászacskóba kellett hozni az iskolacuccokat,és a "nyakig" felhúzott nadrág természetesen nem maradhat el. Na igen, el sem mondom hogy néztem ki. Mikor beértem a terembe, az ikrek éppen azon versenyeztek,hogy melyikük tudja feljebb húzni a nadrágját,nem volt egy szép látvány. Anna normális iskolai ruhában jött el.. Nem tudom mi lesz vele így. Ültem a padon Ádámot várva mikor odajött Peti.

-Szia,nagyon jól nézel ki -kacsintott rám. - Ne haragudj a verseny miatt,talán kicsit elszálltam magamtól,mellesleg gratulálok. - mosolygott ,majd elkezdett közel hajolni. Innentől úgy nézett ki a helyzet, hogy löktem el magamtól,a drága barátnőjétől pedig akkora pofont kapott,öröm volt nézni az arcát.

-Az orrom előtt csalnál meg???? -Kérdezte zokogva,"kedvesét".

Na,találjátok ki mi történt.

- Szívem,nem én voltam,Szofi kezdett el hozzám közeledni! 

- Miről besz...?!

Nem tudtam befejezni,mert Anna akkorát belémrugott,hogy nem tudtam fájdalmamba beszélni.Nnem szabad visszaütnöm,nem szabad visszaütnöm,ismételgettem magamba.

A lány odament a hazudós pasijához,bocsánatot kért,és óra kezdetéig csókoloztak.

- Megmondtam,hogy ne közeledj a fiúmhoz, te senki! 

Szánalmasan ránéztem,igazából csak sajnálni tudom. Két ekkora álszent ember a világon nem létezik.. Mivel nagyon érzékeny voltam,bekönnyeztem. Félre ne értsétek, nem azért mert annyira fájt,hanem mert nem tudtam elhinni,hogy léteznek ilyen emberek. A nagy gondolkodásomból Ádám csókja zökkentett ki :).

Elmeséltem neki mindent,megakarta verni Petit,de mondtam neki, hogy inkább ne,nem ér annyit sem ő, sem az egész. (Nem mellesleg mesésen nézett ki még így is,hihetetlen szerencsés vagyok vele). Bejött az ofő és intett hogy lekell mennünk az udvarra. Igen,a kilencedikes osztályok most különböző versenyekben mérik össze az "erejüket". Miután a 6 osztály felállt,el is kezdődött az első versenyszám.(zsákban futás)

Nagyon sokat nevettünk,izgultam,hogy nehogy elessek mikor én jövök. Beleléptem,majd el is indultam. Tudjátok milyen szerencsétlen vagyok.. Persze,hogy az első lépésnél elestem.. Nem is fájt,folytattam volna, de mikor felnéztem már az egész osztályom körbe állt,hogy nincs-e valami bajom. Nagyon rendesek voltak,mikor mondtam,hogy semmi baj,teljesen jól vagyok,felemeltek a magasba,és éjjeneztek nekem. Na jó,nagyon túlzásba estem,bocsánat.. Igazából beleléptem a zsákba és végigugráltam.. Nem történt semmi bajom,és nem emelet fel senki a levegőbe...(sajnos.. Egszer jó lenne a figyelem központjába kerülni,bár lehet,hogyha már mindenki rám figyelne,nem kivánnám ezt.. Na mindegy).

Egyébként voltak még ilyen ügyességi számok, pl. Békaugrás, sánta róka,összességében másodikak lettünk,a testnevelés tagozatos osztály megelőzött minket,bár ez szerintem természetes volt. Aztán jöttek a logikai játékok,amikben viszont fölényes győzelmet arattunk. Anna megúszta egy osztályfönöki figyelmeztetéssel amiért normális ruhába jött,meg persze elég nagy szégyen is volt neki,hogy így kilógott. Összességében jó nap volt,bár megint eszembe jutott,hogy hogy félreismertem Petit. Nála rosszabb,és romlottabb embert nem ismerek. Mikor hazaértem,Boti szó szerint úgy üdvözölt,hogy a nyakamba ugrott.

- Mi ez a nagy öröm? - Kérdeztem mosolyogva.

- Hugi,képzeld ( Igen,huginak szólít,mert már teljesen úgy viselkedünk,mint a testvérek)! Ugye tudod,hogy egy utazási irodában melózom,persze csak diákmunka szinten,de már mióta kirúgtak a suliból,azóta gyűjtöm az ott kapott pénzt plusz felvettem egy kis kölcsönt,meg még a régen szülinapokra kapott zsebpénzem,és a dolgozóknak az utazásokra kedvezmény jár,na nézd mit vettem. - Mutatott oda nekem izgatottan négy repülőjegyet,amelyek Franciaországba szóltak. 

( 2 dolgot tudni kell: 1, Boti egy másik iskolába iratkozott be / ez csak mellékes/

2, Gyerekkori álmom,hogy valaha elutazhassak Franciaországba.)

-EZT NEM MONDOD KOMOLYAAAAAN!!!!! - elkezdtem bőgni örömömben,majd a nyakába ugrottam. Ezután vagy ezerszer megköszöntem neki,a végén már elég unalmas lehettem.

 Szóval,nyáron elmegyünk 1 hétre a családdal Franciaországba! Még a szállást is lefoglalta.Elképzelni sem tudtam ennél jobb hírt. Most megyek,találkozok Ádámmal és mindent elmesélek neki.

FRANCIAORSZÁG (L)